Repülök, itt a magasban, hátamon lovasom ül. A csillagok éneke hív:
Jöjj, ki még
Ébren vagy, s rég
Erről álmodozol,
Belerendül föld és ég,
Felreped a jég.
Hallj hívó szót.
Csillagok hada jót
Akar, hogy hallj jó szót.
Két út van előttem: egy csillagörvény, és a föld felé vezető út. Egyértelmű, hogy melyiket választanám. De lovasom?
- Repülj arra, amerre a szíved hív! – hallom gazdám hangját.
Egy kis habozás után a csillagörvény felé veszem az irányt.
*
Tündérek ezrei fogadnak minket. Daluk csak úgy pattog az örömtől:
Gyere, mulass!
Itt egy kulacs.
Húzd meg jól!
Érezd magad jól!
Vízesések, mezők, minden, ami kell a szabad élethez! Gazdámmal jót játszunk.
Álomörvény,
Csuda jó,
Unikornis,
Vágtató.
Vágtat, száll,
Repül, lebeg!
Lovagomnak
Keze remeg.
*
Felébredek. Megpróbálom kitapogatni szárnyaimat. Rájövök, hogy patáimmal nem tudok tapogatni. De mégis. Szárnyaim nincsenek. Patáim helyett egyszerű kezeim vannak.
Ekkor beüt a felismerés: kalandom csak álom volt. Beletörődök, hogy nem vagyok Unikornis. Kár érte…
