Emlékezett! Emlékezett! Ő volt az! Ő volt Gabi atya! Igaz, hogy ő azóta már kétezer évvel később él, és a neve Kósza Dániel! De akkor is ő volt Gabi atya!
A sivatag vonulása már az egész földet érintette. Egy fenét föld! Sivatagbolygó!
De ő hitt az Úrjézusban és Istenben. Érezte a közelgő eljövetelt. Nem tudta, mikor jön el Jézus, de érezte, hogy közel van az idő.
Mikor az egyik tanítványával beszélgetett, ezt mondta neki:
„Lehet, hogy még a te életedben eljön a megváltó! Nem biztos, de lehet!”
Jó nagyot tévedett. Tanítványa régen nem él.
Azon nagyon felháborodott, hogy a kormányzók, politikusok betiltották a bibliát. Komcsi, ennél még Bajnai is jobb volt!
Neki titokban mégis megvolt. Jó idegzete miatt hetente megnézte a Passiót, mely szintén be volt tiltva. És imádkozott, ha kellett, óránként. És hitt.
Áron a fegyverével a kezében mászkált a sivatagban. Se egy oázis, se egy kis tócsa… Ott ált, mint holmi vándor. És félt. Félt a haramiáktól, félt a légi támadásoktól. Már-már magától is félt.
Érzett valamit. Valami különöset. Valami nem mindennapit. De ennek megfejtésére nem volt idő.
A fás-övezetből faágakat gyűjtött, és egy biztonságos helyen kiöntötte a motorolajat, majd egy mellette lévő kőre lőtt. A cucc azonnal égni kezdett, ő pedig elkezdte sütni rajta az abban a pillanatban elkapott, döglött sivatagi rókát.
Míg a tűz recsegett, megint a különös érzés fogta el. Félelmében gyermekkori dalocskáját énekelte, mely állítólag visszatéríti az emlékeket.
Emlékeim,
Jöjjetek elő,
Hadd emlékezzek,
Mit mondott ő!
Emlékeim,
Gyertek gyorsan!
Hadd emlékezzek,
Ki sántikál rosszban!
Emlékeim!
Segítsetek engem!
Hadd fedjem fel,
Az igazi énem!
Azt hitte, ott rögtön elröhögi magát. Az nem lehet… Hát dehogynem! Ő volt Feri! Matt Feri! Hogy ez nem jutott az eszébe…
Hirtelen angyali éneket hallott. Lalalázást, dalolást: a Boldog ember az… című éneket énekelték. Előző életében ő is ismerte. Na meg Gabi atya (a suliban csak gatyának hívták)… Ő is tanítgatta a hitre. Egyszer ezt mondta neki:
„Lehet, hogy még a te életedben eljön a megváltó! Nem biztos, de lehet!”
Feje fölött eközben megnyílt az ég. Megnyílt. Angyalok repültek ki onnan, aki pedig velük ment, az nem más, mint…
Na, ne már! Olyan nincs! Mi ez a Gatya Atya? Jós?
Az angyalok után Jézus repült.
Gabi atya érezte: itt az eljövetel.
Álmában egy Áron nevezetű úrfit látott. De hát ő…
Ő Feri!
És Feri felett a Megváltó repült. Gabi atya rohant a helyszínre.
Kétezer-négyszázhuszonkettő év múlva:
Emlékezett! Emlékezett! Ő volt az! Ő volt Kósza Dani! Előtte meg Gabi atya! És találkozott Jézussal!
Jézus azt mondta, hogy higgyen, és ő most is hisz. Erről könyvet kell írni…
És el is kezdte. De vajon mi legyen a cím? A legelején címet akart adni művének, de nem tudta, mi legyen az. Volt egy ötlete. Felütötte a Bibliát. Könyvjelzője a Mikeás,9-nél volt. Kiválasztotta a 23-dik verset:
„Minden lehetséges annak, aki hisz."
